Remélem tetszeni fog ez a rész is. Jó olvasást! ^^
Sion
Kötélhidak kötötték össze a több kisebb házikót, melyek nagyban emlékeztettek a régi mesefilmekre, ahol a gyerekek ilyen helyeken bandáztak. Persze nem ilyen luxusban, de faházban.
Azonnal felrohantunk a fa lépcsőn, majd berontottunk az előtérbe. Onnan pedig pont kilátás nyílt a nappalira. Heverők, kanapék és fotelek voltak elhelyezve a helyiségben. Tele hatalmas puha párnákkal. Csupán összenéztünk és tudtuk, mind ugyanarra gondoltunk.
Egy ugrással a kanapén termettem és felkaptam egy pufi párnát és nekitámadtam Botondnak. Konkrétan vívtunk a párnákkal, de nem volt komoly harc. Elvégre ő sem tudta megállni, hogy halványan fel ne nevessen.
A lányok szintén párbajoztak, mikor Csenge éppen hátsón találta ütni Rizát én akkorát nevettem, hogy a következő pillanatban egy erős csattanással egy párna ütődött a fejemnek. Én annyira meglepődtem, hogy leestem a kanapéról. Na most rajtam nevetett mindenki.
- Na jó! Ezt most hagyjátok abba! Különben nem leszünk jóban! - Nem figyeltem rá. Felugrottam és rátámadtam a lányra, aki először meglepődött, de derekasan helytállt. - A Galérián lévő ágyat én használom majd, a fiúk a nappaliban alszanak, a lányok pedig a külön kunyhóban, rendben? - Komolykodott a doki.- Viszont egyetlen fürdőszoba van. És csak az 5 percen belüli zuhanyzás engedélyezett. - nézett ránk szúrós szemmel.
- Lányok a ti szállásotok a függő híd végén van egy másik fán. A cuccotokat oda vitték. - nézett rájuk - Ne pakoljatok ki mindent, csak amire holnap és ma este szükség lehet. Remélem emlékeztek rá, hogy hajnalban kelünk szóval kilenckor már nem akarok egyetlen égő lámpát sem látni a "hálókban".- Ezzel felbaktatott a lépcsőn, majd magára zárta az ajtót.
Néha komolyan nem értem ezt az embert. Egyszer játszani a felelősségteljes nevelőt, máskor az se zavarná, hogy az emeleti ablakon ugrálunk kifelé egyesével, miközben ő a reggeli kávéját fogyasztja.
Míg én a gondolataiban merültem el, addig Riza rászánta magát a távozásra. Ám Botond hirtelen a csuklója után kapott és jól megszorította. A mozdulat után pár másodperccel feszültség öntötte el a testem. Eddig sem kedveltem a srácot, de ha az egyetlen normális csapattársának baja esik átrendezem az arcát, erre mérget vehet.
- Riza, légy szíves ne menj még - A bensőséges viselkedésétől hányni tudtam volna.- Ne vedd tolakodásnak, de elmesélnéd, hogyan kerültél ide? Hogyan válogattak be?
- Jól van egye fene! De előre szólok nem vállalom a felelősséget értetek! - Bármennyire szeretném helyre rakni Botondot, de végül is örülök, hogy megkérdezte, de annak még jobban, hogy Riza a bizalmába avat.- Nos az északi magyar régiókban elég sok pletyka szállingózott a tesztel kapcsolatban. Több állam ellenes mozgalom kihasználta ezt. Nem tudom, hogyan de sikerült a kormány adatbázisába beférniük, de csak egy rövid időre. Megtalálták az okát annak, hogy miért van szükség ránk, gyerekekre Mi egy kísérletben veszünk részt innentől kezdve. Valószínűleg mivel mi az Omega csapat tagjaiként elit helyet foglalunk el a projektben, elég hosszú távú lesz a "munkaviszonyunk". - Rajzolt macskakarmokat a levegőbe. - A kísérletről viszont nincs információm. Ami azt illeti, éppen ezért nem örülök, hogy beválogattak.
- Akkor miért nem utasítottad vissza őket? - kérdezte Csenge.
- Megpróbáltam - válaszolta lesütött szemekkel.- Nem lett jó vége. - Majd kifutott a szobából, sőt még az épületből is.
- Most miért kellett felzaklatni? Látszott rajta, hogy mélyen érinti a dolog! - rivallottam rá dühömben Botondra. Ha Csenge nem állt volna közénk biztos, hogy megvertem volna.
Hirtelen kicsapódott az emeleti szoba ajtaja, Mr. Morcos pedig álmoskás fejjel nézett ránk a küszöbről.
- Azt hittem valami zajt hallottam, de mindegy is biztos a fáradtság miatt van. Ó, amúgy ti készítitek el a vacsorát. Ajánlom, hogy finom legyen, mert nagyon éhes vagyok! Aztán nehogy szendvicseket készítsetek! - Ezzel vissza is ment a medve a barlangjába és jól magára zárta az ajtót.
- Na most légy okos! - Fordultam Botondhoz. - Ugyanis egy szendvicset is épphogy össze tudok rakni, és az se valami leányálom, feltételezem Csenge sem éppen egy remek szakács, és te sem nézel ki annak. Szóval, hogyan tovább? - morogtam rá. Mire ő egy nagyot nyelt. Félt tőlem. haladás legalább már nem néz egy féregnek.
- Talán Riza segíthetne. - vetette fel suttogva. Egy halk kényszeredett nevetés hagyta el számat. Nem gondolja komolyan, hogy a történtek után Riza örömmel segít nekünk, ugye?
- Remélem tudod, hogy az előbb valami olyan dolgot hoztál fel nála ami fájdalmas. Ráadásul az épp, hogy gyógyulásnak indult sebet még jobban felszaggattad. Riza szerintem épp a kunyhónkban próbálja összerakni magát, miközben a könnyeit törölgeti. - mondta Csenge. Annyi határozottságot és bánatot még sosem láttam egyszerre senki szemeiben. ledöbbentem, de Botond is. Nem erre számítottunk Csengétől. Lehet, hogy több van a plaza cica maszk mögött?
- Minden esetre, ha nem akarunk Gévikétől kikapni, akkor szükség van rá. Úgyhogy Sion menj csak utána és kérj bocsánatot mindannyiunk nevében és kérd meg szépen, hogy segítsen. - Zárta le a témát Csenge.
- Miért én? - hüledeztem.
- Azért, mert Botond az előbb alaposan megbántotta és téged jobban kedvel, mint engem. Szóval találj ki egy szöveget és indíts! - mondta ellentmondást nem tűrően.
Nehogy Csenge lekapja a fejemet a nyakamról, elslisszoltam a függőhidat keresve. Az épületet körbe ölelő balkon végén találtam. Elég rozoga falécekből állt a járda, amiket erős kötelekkel rögzítettek egymáshoz, ami azt illeti a korlát is ebből volt. így az embert már az első lépésnél elöntötte a félelem.
Végül úgy döntöttem, hogy előbb kitalálok egy bocsánatkérő szöveget. Hangosan próbálkoztam, különböző mimikákkal, de egyik se volt elég jó. Végül a sablon szöveg mellett döntöttem, mivel idegességemben másba még belekezdnem sem sikerülne. Így nekivetettem magam a függőhídnak. Tekintetem a lányok kunyhojának ajtajára szegeztem, és a magas térdemeléshez hasonló mozdulatokkal gyorsan átfutottam a hídon. Mikor láttam, hogy épségben átértem, tekintetemet az ég felé fordítottam és hálát adtam, hogy még élek.
Bekopogtam az ajtón és mikor Riza ajtót nyitott idegességemben elvörösödtem és dadogni kezdtem:
- S-sz-szia! Fi-figyelj, ne haragudj az előbbiért. Ne-nem kellett volna í-így viselkednünk.
- Nem haragszom, de igazán nem kellett volna eljönni ideáig emiatt. - legyintett és elmosolyodott. Ám valamiért éreztem, hogy ez inkább kényszeredett, mintsem őszinte megnyilvánulás.
- Örülök, így ezerszer könnyebb dolgom lesz veled. - fújtam ki a levegőt- Dr. Gévay kikecmergett az emeleti szobából egy pillanatra, hogy közölje azt eszünk vacsorára amit főzünk. Ami azt illeti egyikünk sem ért az ilyesmihez ezért reméltük, hogy esetleg te ki tudnál menteni bennünket. - Bámultam rá kiskutya szemekkel. Mire ő nevetni kezdett.
- Bocsáss meg, csak tudod - Kuncogott.- Olyan volt ez az egész, mintha az öleb cirkuszi trükkökkel próbálná kiengesztelni a gazdáját. Nem akartalak megbántani...- Hirtelen kitört belőlem a nevetőgörcs, mire Riza teljesen összezavarodott.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz az egész. És az eshetőségeket beszámítva jobbnak láttam a sablon, előre betanult szöveget. - Feleltem könnyek között.
Meséltem neki "Gévi" fenyegetéséről. Próbáltam kifigurázva leutánozni, ami olyan jól ment, hogy se én se Riza nem vettük észre, hogy átkeltünk a pokol hídján, annyit nevettünk.
A főépület konyháját nem volt nehéz megtalálni, a nappalitól kb. két ajtónyira helyezkedett el. Csenge és Botond éppen a hűtőben turkáltak valami ehetőt keresve. Feltételezhetőleg Csenge indíttatására, mikor meghallották, hogy megjöttünk.
- Riza, én őszintén... - Nem hagyta, hogy bocsánatot kérjen. Félt, hogy gyengének tekintjük majd. Botond nyakába ugrott és megölelte. Be kell valljam kissé féltékeny voltam, de hála az égnek Riza rögtön tovább állt.
- Na jó! halljam mit szeretnétek enni? - Villantott egy barátságos mosolyt.
A vacsorát illetően tojásban, pirítósban és teában egyeztünk meg. Persze ha már egy csapat leszünk, akkor segítenünk kell a másiknak, így addig nem hagytuk békén amíg bele nem egyezett, hogy segítsünk neki.
- Rendben, én készítem a pirítósokat. - stoppoltam elsőként.
- Tea készítés. - kapcsolt Botond is.
- Akkor én terítek. - mondta Csenge.
A dolgunkat hamar elvégeztük, így már az evéshez készülődtünk, mikor a galéria szoba ajtaja nyikorogva kinyílt. Gévike álmos fejjel mászott le az emeletről, mikor pedig meglátott bennünket az asztal mellett ledermedve ő is meglepődött.
- Ezt ti dobtátok össze? - mutatott a vacsoránkra. Mi kuncogtunk rajta egy keveset. riza intett, hogy ideje nekiállni enni. Gévikét sem kellett kéretni, csak úgy, mint minket.
- Hé, lassabban! Elrontjátok a gyomrotokat! - szidott össze minket Riza. Elnevettük magunkat, csupán Dr. Gévay arca merevedett komolyra. Végül a vacsora végén meg is tudtuk miért.
- Lenne némi megbeszélnivalónk az elkövetkezendő időszakról. - hangjától mindannyian összerezzentünk. - Holnap az ország egyik Észak-Keleti régiók egyikébe utazunk. A hegyekben van egy okkult kutatásokra szakosított intézmény. Itt fog zajlani a kiképzésetek. - Nem egészen értettem, hogy mi folyik itt. Rizán kívül a Csenge és Botond és hasonlóképpen volt.. - Rizától már így is tudtok egy keveset a dolgokról. - teljesen lefagytam. - Ne higgyétek, hogy az emeletre nem hallatszott fel. Minden esetre valóban biológiai szörnyekkel fogtok, dolgozni. Viszont ti fejlettebb lényeket fogtok kapni, mint az eddigi résztvevők. - Könyörögtünk, hogy meséljen, de szikrázó pillantásai elhallgattattak.
Este miután Csenge és Gévike aludni indultak, Riza pedig a konyhába mosogatni, mi Botondal nekiálltunk megágyazni.
- Botond szerinted mi vár ránk, majd északon? - kérdeztem. Ő abbahagyta a lepedő igazgatását és az ablakon kimeredve csak ennyit mondott:
- Bármi is történjék nem lesz egyszerű. Nem kizárt, hogy megsérülünk, mind fizikailag mind lelkileg. Félelmetes dolgok várnak ránk, de amíg itt vagyunk egymásnak túlvészelhetjük. - Belegondolva Botondnak igaza lehet. Talán ő sem olyan amilyennek képzeltem.
- Figyelj én elmegyek lezuhanyozni, ha a lányok jönnének szólnál nekik? - kérleltem. Ő pedig biztatólag elmosolyodott és bólintott.
Mire az ágyba kerültem már a konyha felől nem szűrődött ki se fény se zaj. Botond is elment utánam a fürdőbe, még fél álomból halottam ahogy bezárja maga mögött az ajtót és jó éjszakát kíván.
Álmomban ismét ugyanott jártam, mint az elmúlt hónapokban.
Talpam ismét egy pocsolyába taposott. A szőke hölgy a kietlen épület másik végén távozni készült én pedig utána akartam kiáltani, hogy ne menjen és ne hagyjon megint egyedül, de egy hang sem jött ki a torkomon.
Ám ezek után nem nyelt el a sötétség, mint szokott lenni. Egy kéz simított végig a karomon, majd annyit suttogott: "Semmi baj! Aludj tovább és evezz egy szebb helyre az álmok taván."
