Sion
Magam mögött hangosan becsaptam a szobám
ajtaját, majd előkotorásztam a bőröndöt a gardrób mélyéről, ami pár pillanat
múlva nekivágódott a falnak és kinyitva ráesett az ágyamra. Előkotorásztam pár
cuccot ami nem csicsás és még hasznos lehet. Lassan megtelt a bőrönd így amint
sikerült becipzározni, le is indultam a kocsihoz.
Mérgemben
az egész ház zengett mikor végre kiértem az otthonnak nevezett labirintusból. A
sötétített üvegű autóba beszállva fülemre raktam a headsetet és elindítottam
egy rock számot. Remekül illet a hangulatomhoz.
A
Budai utak sajátossága a forgalom most kevésbé korlátozott bennünket,
legalábbis nem vettem észre semmi számottevőt.
Egek
a ha továbbra is így fogok dumálni valaki csapjon agyon! Semmi kedvem egy
választékos ficsúrrá válni! Még a végén megfelelnék apámnak...
Na
igen, "apa". Megint összevesztünk, csak úgy mint mindig. Szerinte
nagy hibát követek el azzal, hogy elmegyek a kormány által fenntartott
különleges suliba, mert nekem tovább kellene vinnem a céget. Persze.
A
poén pedig az, hogy ügyvédekkel fenyegetett! Igen, mit ne mondjak örülnék egy
normális családnak, de nekem csak ennyi jutott.
A
temetőt elég gyorsan elértük így miután letudtam a virág vételt a szemközti
boltban egyenesen elindultam a temető legmagasabb pontja felé. Erre ritkábbak a
sírok és rendezettebb is mint az összes többi pontja a területnek. Egy még
ennél is távolabbi ponton volt anya sírja. Az egészet tuják vették körül, hogy
senki se lásson be.
Míg
én beléptem az elkerített sírhoz addig a gorilla akit apám bérelt a védelmemre
kint maradt.
Letérdeltem
a sírkő mellé, mint aki éppen gyónni szeretne és elkezdtem a mondandómat:
-Szia
anya! - csuklott el lassan a hangom az előtörő emlékek miatt. - Képzeld,
felvettek egy remek gimibe. Sőt oda csak a legjobb 100 embert vették fel az
országból. Ráadásul pont az él mezőnyben szerepelek. Remélem büszke vagy rám. -
suttogva tettem hozzá - Bár apa is az lenne.
-
Sajnos a suli miatt ritkán fogok hazajárni, így a közeljövőben nem fogjuk látni
egymást. Ami azt illeti ma van az "évnyitó", szóval lassan ideje
indulnom.- hadartam zavartan. - Szia, anya. - Köszöntem el és még halkan hozzá
tettem: Kérlek vigyázz rám az elkövetkezendő időkben odafentről.
A
domboldalról szinte leszaladtam, szegény testőrömnek ideje sem volt felfogni mi
bajom van, mert rögtön kiértem a parkolóba és amilyen hamar lehetett a kocsiban
is elzárkóztam tőle.
Tovább
haladtunk a kanyargós budai utak labirintusában mígnem elértük azt a magán
területet ahová a levél szerint jönnünk kellett.
A
kaput két marcona biztonsági őr őrizte. Komolyan kezdtem megijedni mégis mi vár
rám odabent.
Miután
a több száz autó között találtunk egy parkolót. A gorilla kiszedte a poggyászt
és a recepciónál leadta míg én beálltam egy félreeső zugba, ahonnan remekül
meglehetett süketülni, ugyanis a következő pillanatban egy nő lépett fel az
összeeszkábált színpadra ami a fogadóterem végében lett elhelyezve.t
-
Figyelem! Most elsősorban a fiatalokhoz szeretnék szólni! - A nő megigazítgatta
magán a ruháit és folyatta: A pódium két szélén található kis ellenőrző
pontoknál, kell majd regisztrálnotok. A baloldali a lányoké, a fiúké a jobb.
Itt az ujjatokat megszúrják egy tűvel, és vér mintát vesznek. Ezzel
azonosítanak be titeket, illetve itt dől el, ki melyik csapatba kerül be. -
Ezután más hangsúlyon szólalt meg: Nyilván a kiszivárgott listáról mindenki
tudja, hogy hol áll. Mondanom sem kell, hogy az él mezőny tagjai különleges
képzésben részesülnek majd az ALFA és OMEGA csapat tagjaiként. A csapatok
beosztása után a nevelő tanárotokat a kijelölt pontokon várjátok meg. A további
utasításokat tőle kapjátok meg. A szülőknek itt lesz eligazítás miután a gyerekek
elmentek. Kérek minden gyermeket álljon be a megfelelő sorba! - Ezután a nő
lesétált és a többiekkel együtt én is beálltam a sorba. Közép tájt foglaltam
helyet. A sor eleje szépen haladt, így körülbelül fél óra alatt sorra is
kerültem.
-Neve?
- kérdezte az ellenőrző pontos nő.
-
Légrády Sion. - feleltem hűvösen. Mire a másik odarántotta a tűhöz a kezem és
máris mintát vett a véremből. Majd egy papírra is lenyomta az ujjam amit egy
szkennerrel ellenőrzött.
-
Omega csapat, a lépcsőfordulóval szemben lévő sarok. - Majd kérte a
következőt.
Az
előbb említett helyszínen már ott állt egy fiú. Körülbelül velem egy idős volt.
Barna haj, szúrós kék szemével mindenkit méregetett. Beleértve engem is.
-
Szia, te is az Omega csapatba tartozol? - kérdeztem barátságosan. Mire ő
flegmán horkantott egyet és bólintott.
-
Öm...Én Légrády Sion vagyok és Te? - próbálkoztam továbbra is. De ami ezután
jött, végképp csődbe vitte a beszélgetéssel kapcsolatos próbálkozásaimat.
-
Értem, sejthettem volna, hogy egyeseket ide is bepróbálnak fizetni a szülei.
Bezzeg én felküzdöttem magamat idáig. - Teljesen lehidaltam a sráctól. Attól,
mert tudja ki az apám és milyen az anyagi helyzetünk attól még nem ismerhet engem!
Akkor, miért ítélkezik?!
-
Már megbocsáss, de ...
-
Ugyan! Bele se kezdj a magadfajta mind ugyanolyan.- Félbeszakított és elítélt.
Sose voltam otthon a nagy társaságokban, nem tudtam ismerkedni, így nem is
voltam népszerű. Barátaim, mióta az eszemet tudom, nincsenek. De ilyen
helyzetbe még sose keveredtem. Maximum kaptam egy két szúrós és lenéző
pillantást és ennyi. Mit ne mondjak nem repdestem az örömtől, hogy ilyen
csapattársam lesz.
A
fagyos levegőt egy éles vihogás törte meg. Egy lány sétált felénk, karján
hatalmas márkás bőr táskával. Ő rajta egy kiló festék illetve mindenféle márkás
cucc. Igazi apuci pici lánya. Eddig csak a filmekben láttam, de ezek szerint
tényleg létezik ilyen faj a földön. Érdekes.
-Csáó!
Etler Csenge vagyok! Tudjátok, a mi családunké az a hatalmas élményfürdő a
Balatonnál és az a Pesti szállodai is azzal a híres étteremmel. Nos ez a
szépség itt előttetek az új csapattársatok. - Áradozott magáról. Kezdem érteni
miért ilyen ez a fiú. Miközben azon törtem a fejem miként lehetne ezt a libát
elcsitítani és távol tartani, ő tetőtől talpig végigmért minket. Minden egyes
négyzetcentimétert. Félelmetes volt.
-
És ti? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán. Ettől a csajtól frászt kapok, az
tuti.
-
Molter Botond. - Hányta oda a másik srác. Legalább már tudom a nevét.
-
Légrády Sion - Mondom halkan. A Csenge totális ellentétként viselkedett
Botondhoz képest. Először a szeme, majd a szája kerekedett el teljesen izgatott
döbbenetében.
-
Ez most komoly? Egek, de örülök, hogy normális emberek is lesznek a
társaságunkban. - Hirtelen megragadta a vállam és elkezdett arról dumálni,
mennyire szánalmas ez a hely, meg hogy semmi luxus nincs itt.Szívem szerint
hajat tépve, ordítozva rohantam volna el a másik irányba.
Időközben
egy másik lány bátorkodott a közelünkbe. Nagyon félénknek tűnt. A lány se
magas, se alacsonynak nem volt mondható. Barna alul göndörödő haja és barna
őzike szemei voltak. Csengével ellentétben se márkás cucc, se 5 tonna smink nem
volt rajta. De még így is szebb volt, mint a gazdag locsifecsi.
-
Sziasztok! Ti vagytok az Omega csapat? - Emberelte meg magát. Egek sikerült
kimenteni
Mr.Nagyképű
vagyok és elítéllek és Ms.Gazdag és szép vagyok társaságának fullasztó
légköréből.
-
Igen, és te? - Kérdeztem barátságosan. Szegény lányra most már tuti, hogy rá
fogok akaszkodni, hogy megmeneküljek ettől a kettőtől. Nem árt felírni, hogy
később még meg kell ezt hálálnom neki.
-Az
utolsó csapattag, Etler Riza. - megvonta a vállát, mint aki ennyivel le is
tudta. Mi leesett állal bámultuk őt, amitől zavarba is jöhetett - Mi a baj? -
kérdezte. Arcán egy pillanatra sikerült megpillantanom a félelmet.
-
Te érted el a maximális eredményt egyedül százunkból, de akkor miért csak a 2.
legjobb csapatba raktak? - kérdezte Mr.Mindent tudó.
-
Mi a titkod? - kérdezte Csenge. - Biztos, hogy nem befizettek? Esetleg van
kapcsolatod? Csaltál a vizsgán, vagy mi? - Csodálkoztam, hogy nem fulladt meg
amennyi kérdést feltett EGY levegővétellel. Be nem állt a szája, mígnem egy
hang közbe nem szólt:
-
Egymás felvételijéhez semmi közötök. Inkább a jelennel kellene foglalkozni. -
Egy nálam kb. másfél fejjel magasabb fickó állt meg mellettünk. A tekintete
azt, sugalta, hogy nagyon nincs kedve velünk vesződni. - Dr. Gévay Dénes vagyok
az ideiglenes nevelőtök, mentorotok stb. Ideje indulni az ideiglenes szállásra.
Páros szobákban lesztek. Nincs pizsiparti! Holnap hajnalban kelünk. - Felelte
nemet nem tűrően, majd elindúllt a folyosóknak nevezett labirintusba.
Kiskoromban sem bírtam se a körhintát se sokáig egy helyben körbe-körbe
forogni, olyankor mindig hányingerem lett. Akkor is hasonló émelygés tört rám.
Ám
végül megérkezett a felmentőcsapat, kiértünk az udvarra. Itt a vezetőnk
rástartolt a kerítés melletti ösvényre, ahol egy hosszabb séta után elértünk
egy örökkel ellátott kaput. Az egyik fickó retinaszkennerrel azonosította a
dokit, majd beengedtek minket.
Az
ösvény amin haladtunk eleinte térkövekkel volt kirakva és korlát szegélyezte.
Ám egy idő után mindkettő elfogyott, illetve az út is kanyargósabb lett. A
beton ösvényen melyet egy egy kanyarban lépcsőfokok tarkítottak, körülbelül már
egy órája haladhattunk, amikor hirtelen még meredekebb lett a talaj. Annyira
gyorsan léptünk mind a négyen, hogy folyton összeütköztünk. Végül elértünk egy
kőhidat ami egy patak fölött ívelt át. Olyan festői környezet fogadott ott
bennünket ami teljesen leírhatatlan volt. Végül ránk szólt a doki:
-
Nem a szánkat kell tátni, hanem haladni. Senkire sincs kedvem bébiszetterkedni
itt éjszaka, nem akarok farkasokkal összetalálkozni! - szólt ráng morgolódódva.
Maradjunk annyiban, hogy mind jobbnak láttuk ha sietünk, így méterekkel
sikerült leelőzni Mr.Zsémbest.
Ismét
egymásnak mentünk többször is siettünkben. A dombos területet felváltotta a
meredek lejtő. Minnél lejjebb értünk a völgyben annál inkább ritkult a
növényzet. Végül a "hegy" lábánál megpillantottunk egy igazi fára
épített erődöt.
Időközben
Dr.Gévay-nak is sikerült elérni minket, így a hátunk mögül szólalt meg:
-
Nos, üdvözöllek benneteket a ma esti szállásotokon! - hangjából mintha irónia
és viccelődés egyvelege hallatszódott ki, mégsem figyeltünk rá. Csupán
ámulattal bámultunk előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése